Elváltam

Nem, köszönöm, nem kell sajnálni. Én akartam. Azóta jól vagyok, én vagyok, a saját életemet élem, nem mások álmát.

Leléceltem az esküvői fotóssal.

Persze. Ez a legkönnyebb megoldás, másra fogni. Nem pedig tükörbe nézni és elgondolkodni, hogy én vajon mit rontottam el. Posztoljunk inkább 1-2 koelhót, meg helyesírási hibákkal teletűzött okosságot, majd simogassuk meg a fejecskénket, hogy mindent jól csináltunk. És szapuljuk a másikat.

Nem. Ez nem én vagyok. Le lehet rövidíteni ennyire: leléceltem az esküvői fotóssal. De a világ nem fekete és fehér. Ha egy pillanatra félre tudnánk tenni, hogy volt egy esküvő, akkor a történet ennyi: kiléptem egy olyan kapcsolatból, ami párkapcsolat sosem volt, és az első találkozástól a szétköltözésig pontosan 1 évig tartott (hónapok óta napi szintű konfliktusokkal). Egy olyan kapcsolatból, amiben begubóztam, bezárkóztam. Ez nem az én álmom volt. Nem vagyok hajlandó a hátralévő 30-40 évemet egy szürke világban, megkeseredve élni azért, mert elkövettem néhány hibát. Így aztán kiléptem, lezártam, elváltam egy olyan kapcsolatból, ami párkapcsolat a szó semelyik értelmében sem volt.

Az, hogy ebből kiléptem, mindössze annyit jelent, hogy elutasítok egy olyan világot, amit eddig sem kedveltem. Hogy továbbra is az vagyok, aki voltam, aki nem hajlandó megalkuvásokra, naiv, bízik és megy az álmai után. Aki szabad. Aki szeret szeretni, szereti az életet, az igazi kapcsolatokat. Aki tanul a hibáiból. Melyik madárnak vágták le a szárnyait azért, mert néhány szárnycsapása nem sikerült?

Azóta jól vagyok, én vagyok, a saját álmomat élem. Szabad vagyok.

És leléceltem az esküvői fotóssal.

Punks not dead…….

Kávéinvitáció

Xy: - találkozunk valamelyik nap egy kvra?
Én: - egyetlen okot mondj, hogy miért volna rá szükségem
Xy: - te gyökér

No fuckin' way :D

Minden nap jó nap

Minden egyes mérföld megtételével könnyebb lettem. Felszabadultam. Nem nyomasztanak már a dolgok. A kereset a bíróságon várja az ítélkezési szünet végét, az ügyvédemmel pedig felkészülünk mindenre, mivel Férj kilátásba helyezte, hogy nem lesz sima a válás. De már nem érdekel.

Persze itt, a környéken furcsán néznek rám, és az anyám sem mellettem áll, de már ez sem érdekel, hamarosan elköltözöm.

És nem érdekelnek a rosszindulatú megjegyzések, pletykák sem, mert minden egyes nap elteltével boldogabb vagyok, minden nappal egyre biztosabb Benne. Régi ismerősből  lett barát, jó barátból szerelem.

Szerelem?

Bizalom. Őszinteség. Vágy. Megbecsülés. Büszkeség. Viszonzás. Természetesség. Közös nyelv. Elfogadás. Kitartás. Nyugalom. Biztonság. Mosoly. Boldogság. Ragyogás.

Szerelem!

The beginning of a new end

Az első lépést mindig nehéz megtenni. Mikor? Hogyan? Hol?

Anyám történetét kezdtem megismételni........
Pár hónapos együttlét, esküvőszervezés, esküvő, felocsúdás. Hogy nem egymáshoz valók vagyunk. Hogy ez nem több egy testvéri viszonynál. Hogy mindenben különbözünk. Teljesen más éltet. Ami nekem érték, neki lényegtelen dolog. És fordítva. És hogy ezeken a különbségeken már nem tudom túltenni magam. Még a majdani gyermekeim érdekében sem. Nyomasztott.

Aztán a miként kezdett el őrölni. Most, két hónappal az esküvőnk után? A születésnapja után? A lekötött utazásunk után? Vagy inkább próbáljam meg kihúzni jövő évre? Na ez utóbbihoz nincs erőm. Igazából egyikhez sincs már erőm. Csak a mosthoz. De hogyan?? Napokig őrlődtem ezen. Aztán szépen halkan, váratlanul kibukott belőlem. Megkönnyebbültem. Ugyanakkor Ő tagadott, ígérgetett, kapálódzott. Ez újfent nyomasztott. Ennek így soha nem lesz vége....

De! Férj gellert kapott. Acsarog, gyűlölközik. Szinte természetes. Elvitte a holmijai nagyját. Haladunk. Szétfeszít az erő, az öröm. Tollpihe lettem. :)

Kicsit furcsa. Gyorsan zajlanak a dolgok. Túl könnyen.

Egy új fejezet kezdődik.

Fájdalom

Ahogy telt az idő, .... Itt most azt kellene írnom, hogy azt vettem észre, jöttek a gondok. Vagyis inkább előtűntek a különbségek. De túl sok minden volt az életünkben, nem vettem észre, nem volt időm rá. Vagy nem akartam. A környezetem jelzett, de természetesen ellent kellett mondanom. Én már csak ilyen vagyok...... Nem egy, nem kettő próbálta felhívni a figyelmemet. Csak azért is. Majd megmutatom.... November óta szóltak a vészjelzők.
Január környékén már voltak pillanatok, amikor hajlandó voltam a valóságot látni. De még kevés volt. Amikor pedig már volt időm, összefüggéseiben láttam, madártávlatból, már késő volt. Túl késő.

Rosszul érzem magam ebben a történetben. Nem az enyém ez. Valaki másé kellene, hogy legyen. Hónapok óta nem nevettem egy jóízűt. Én, aki mindig mindenen... Nem tud megnevettetni sem. Nem élvezem. Legalábbis a vele töltött időket. Ő egyre jobban próbálkozik, én egyre jobban megrettenek és bezárkózom. Menekülök otthonról..

Nem tehetem meg, nem fair, hogy így éljem le az életemet.

This burden weighs me down

https://youtu.be/fIeVKsqD2aA

A biztonság kedvéért

- Anya! Megérkezett a Balatonra a vihar.
- Tessék, itt egy Flector.
- De az ország másik végében vagyunk, és nem fáj semmim.
- Idd meg, nem is fog.

Jelen

Zűr. A fejben, a szívben. Akarom? Nem akarom? És mégis mit? Kit?

Inkább bekuckózok az ágyamba és olvasok. Tudom, az nem megoldás.

Alexandra W. Müller: 7 év után - árnyak a múltból. Ezt olvasom most.

Szembe jött velem. Nem kerestem, nem akartam. Véletlen volt. Pont most. Sors. Sors? Létezik? Vagy az, hogy magunkhoz vonzzuk a dolgokat?

Tudom, az egy kitalált történet. Vagy mégsem? Az első pár oldal után fájdalmasan vonyítottam fel, hogy ez rólam, rólunk szól. Majd ügyesen elhessegettem ezt a gondolatot. De a vége felé járok, és bár nem teljesen azonos a két történet, de félelmetesen sok a közös pont, mozzanat. Érzés.

A különbség, hogy Hayden szerepe az én történetemben nekem jutott.
https://play.google.com/store/books/details?id=YGhIBQAAQBAJ

Előzmények

Sok jó, sok rossz, sok érdekes. Nem sorolom, nem releváns. Holott mégis. Ő általuk lettem azzá, aki.

Bármi is történt, felálltam és mentem tovább. Bíztam. De az utolsó mindent összetört. Pár dolgot nagyon jól megtanultam mellette:

- Sohase bízz meg férfiban.
- Ne mutasd ki az érzelmeidet, mert mint a vérszagtól a ragadozók, beindulnak. De még inkább:
- Ne érezz. Nem engedhetsz meg magadnak érzelmeket, mert az meggyöngít és függővé tesz.
- Sohase dönts érzelmi alapon, ha férfi-nő viszonyról van szó. Csakis értelmi, logikai szempontok alapján, hidegvérrel, alaposan átgondolva.
- Ragaszkodj az önállóságodhoz, Te magad vagy a legfontosabb.
- Légy őszinte - de csak módjával. Nem szabad kiszolgáltatni magad.

Ezek után egy hidegvérű pszichopatának tűnhetek. Nem. Csak belefáradtam, megelégeltem, megkeményedtem. Rövid az élet, luxus mindig mást helyezni magunk elé, és behódolni. Mindig ki fogják ezt használni.

Valaha voltam, tudtam önfeledten boldog lenni, akkor ugyanis még nem voltam tisztában ennek következményeivel.

Na az az idő elmúlt. Próbálkozások jöttek, mentek. Egy hosszas, lagymatag időszak után jött Férj. Megnyerő külső, elmeháborodottság teljes hiánya, jó szürkeállomány, viszonylag biztos háttér egy erősödő középvállalkozással (bár ma már egyik szektor sem biztos igazán). Részemről a hozomány ugyanezen elemekből áll. És 18 kabátból, valamint kb. 30 pár cipőből. Hiszen nő vagyok. Ízig-vérig. :)

Szóval körülbelül azonos tőkével mentünk bele a kapcsolatba, nem kell féltenem túlzottan a családomat, nem kell (olyan szintű) kizsákmányolástól tartanom, mint korábban. Továbbá ezek megfelelő alapanyagok egy gyümölcsöző fúzióhoz, majd 1-2 utódhoz, akik tovább viszik ezt.

Zavar a képben

Felborult minden. Szív és elme hadban állnak. Pedig minden szépen el volt rendezve. Kissé ódon módon, mint nagyanyáink idejében, mikor nem a szív volt az első. Az ész választott. Én választottam. Hideg fejjel, logikusan. Férj nem. Ő szívvel, szívből. Az én döntésem miértjeit senki nem ismeri. Sem Ő, sem család, sem az anyám, sem a barátnőim. Színjáték. Nehéz, kompromisszumokkal teli történet, mely egyébként játszi könnyedséggel ment. Eddig.

Nem vagyok boldog

- Anya, én nem vagyok boldog, hogy...
- Nincs is miért, elfelejtetted?
- ...eltetted a pipacsos képet.

Sejtem, kitől örököltem a humoro..... :)

Megfázás

Nem is tudom, melyiktől fogok hamarabb meggyógyulni: a 2011-ben lejárt rhinatiol coldtól, vagy a 2009-ben lejárt nasivin "orrcsepp csecsemőknek 0-1 éves korig" készítménytől?