Fájdalom

Ahogy telt az idő, .... Itt most azt kellene írnom, hogy azt vettem észre, jöttek a gondok. Vagyis inkább előtűntek a különbségek. De túl sok minden volt az életünkben, nem vettem észre, nem volt időm rá. Vagy nem akartam. A környezetem jelzett, de természetesen ellent kellett mondanom. Én már csak ilyen vagyok...... Nem egy, nem kettő próbálta felhívni a figyelmemet. Csak azért is. Majd megmutatom.... November óta szóltak a vészjelzők.
Január környékén már voltak pillanatok, amikor hajlandó voltam a valóságot látni. De még kevés volt. Amikor pedig már volt időm, összefüggéseiben láttam, madártávlatból, már késő volt. Túl késő.

Rosszul érzem magam ebben a történetben. Nem az enyém ez. Valaki másé kellene, hogy legyen. Hónapok óta nem nevettem egy jóízűt. Én, aki mindig mindenen... Nem tud megnevettetni sem. Nem élvezem. Legalábbis a vele töltött időket. Ő egyre jobban próbálkozik, én egyre jobban megrettenek és bezárkózom. Menekülök otthonról..

Nem tehetem meg, nem fair, hogy így éljem le az életemet.

This burden weighs me down

https://youtu.be/fIeVKsqD2aA