Sok jó, sok rossz, sok érdekes. Nem sorolom, nem releváns. Holott mégis. Ő általuk lettem azzá, aki.
Bármi
is történt, felálltam és mentem tovább. Bíztam. De az utolsó mindent
összetört. Pár dolgot nagyon jól megtanultam mellette:
- Sohase bízz meg férfiban.
- Ne mutasd ki az érzelmeidet, mert mint a vérszagtól a ragadozók, beindulnak. De még inkább:
- Ne érezz. Nem engedhetsz meg magadnak érzelmeket, mert az meggyöngít és függővé tesz.
- Sohase dönts érzelmi alapon, ha férfi-nő viszonyról van szó. Csakis
értelmi, logikai szempontok alapján, hidegvérrel, alaposan átgondolva.
- Ragaszkodj az önállóságodhoz, Te magad vagy a legfontosabb.
- Légy őszinte - de csak módjával. Nem szabad kiszolgáltatni magad.
Ezek
után egy hidegvérű pszichopatának tűnhetek. Nem. Csak belefáradtam,
megelégeltem, megkeményedtem. Rövid az élet, luxus mindig mást helyezni
magunk elé, és behódolni. Mindig ki fogják ezt használni.
Valaha voltam, tudtam önfeledten boldog lenni, akkor ugyanis még nem voltam tisztában ennek következményeivel.
Na
az az idő elmúlt. Próbálkozások jöttek, mentek. Egy hosszas, lagymatag
időszak után jött Férj. Megnyerő külső, elmeháborodottság teljes hiánya,
jó szürkeállomány, viszonylag biztos háttér egy erősödő
középvállalkozással (bár ma már egyik szektor sem biztos igazán).
Részemről a hozomány ugyanezen elemekből áll. És 18 kabátból, valamint
kb. 30 pár cipőből. Hiszen nő vagyok. Ízig-vérig. :)
Szóval
körülbelül azonos tőkével mentünk bele a kapcsolatba, nem kell féltenem
túlzottan a családomat, nem kell (olyan szintű) kizsákmányolástól
tartanom, mint korábban. Továbbá ezek megfelelő alapanyagok egy
gyümölcsöző fúzióhoz, majd 1-2 utódhoz, akik tovább viszik ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése