The beginning of a new end

Az első lépést mindig nehéz megtenni. Mikor? Hogyan? Hol?

Anyám történetét kezdtem megismételni........
Pár hónapos együttlét, esküvőszervezés, esküvő, felocsúdás. Hogy nem egymáshoz valók vagyunk. Hogy ez nem több egy testvéri viszonynál. Hogy mindenben különbözünk. Teljesen más éltet. Ami nekem érték, neki lényegtelen dolog. És fordítva. És hogy ezeken a különbségeken már nem tudom túltenni magam. Még a majdani gyermekeim érdekében sem. Nyomasztott.

Aztán a miként kezdett el őrölni. Most, két hónappal az esküvőnk után? A születésnapja után? A lekötött utazásunk után? Vagy inkább próbáljam meg kihúzni jövő évre? Na ez utóbbihoz nincs erőm. Igazából egyikhez sincs már erőm. Csak a mosthoz. De hogyan?? Napokig őrlődtem ezen. Aztán szépen halkan, váratlanul kibukott belőlem. Megkönnyebbültem. Ugyanakkor Ő tagadott, ígérgetett, kapálódzott. Ez újfent nyomasztott. Ennek így soha nem lesz vége....

De! Férj gellert kapott. Acsarog, gyűlölközik. Szinte természetes. Elvitte a holmijai nagyját. Haladunk. Szétfeszít az erő, az öröm. Tollpihe lettem. :)

Kicsit furcsa. Gyorsan zajlanak a dolgok. Túl könnyen.

Egy új fejezet kezdődik.

Fájdalom

Ahogy telt az idő, .... Itt most azt kellene írnom, hogy azt vettem észre, jöttek a gondok. Vagyis inkább előtűntek a különbségek. De túl sok minden volt az életünkben, nem vettem észre, nem volt időm rá. Vagy nem akartam. A környezetem jelzett, de természetesen ellent kellett mondanom. Én már csak ilyen vagyok...... Nem egy, nem kettő próbálta felhívni a figyelmemet. Csak azért is. Majd megmutatom.... November óta szóltak a vészjelzők.
Január környékén már voltak pillanatok, amikor hajlandó voltam a valóságot látni. De még kevés volt. Amikor pedig már volt időm, összefüggéseiben láttam, madártávlatból, már késő volt. Túl késő.

Rosszul érzem magam ebben a történetben. Nem az enyém ez. Valaki másé kellene, hogy legyen. Hónapok óta nem nevettem egy jóízűt. Én, aki mindig mindenen... Nem tud megnevettetni sem. Nem élvezem. Legalábbis a vele töltött időket. Ő egyre jobban próbálkozik, én egyre jobban megrettenek és bezárkózom. Menekülök otthonról..

Nem tehetem meg, nem fair, hogy így éljem le az életemet.

This burden weighs me down

https://youtu.be/fIeVKsqD2aA

A biztonság kedvéért

- Anya! Megérkezett a Balatonra a vihar.
- Tessék, itt egy Flector.
- De az ország másik végében vagyunk, és nem fáj semmim.
- Idd meg, nem is fog.