Jelen

Zűr. A fejben, a szívben. Akarom? Nem akarom? És mégis mit? Kit?

Inkább bekuckózok az ágyamba és olvasok. Tudom, az nem megoldás.

Alexandra W. Müller: 7 év után - árnyak a múltból. Ezt olvasom most.

Szembe jött velem. Nem kerestem, nem akartam. Véletlen volt. Pont most. Sors. Sors? Létezik? Vagy az, hogy magunkhoz vonzzuk a dolgokat?

Tudom, az egy kitalált történet. Vagy mégsem? Az első pár oldal után fájdalmasan vonyítottam fel, hogy ez rólam, rólunk szól. Majd ügyesen elhessegettem ezt a gondolatot. De a vége felé járok, és bár nem teljesen azonos a két történet, de félelmetesen sok a közös pont, mozzanat. Érzés.

A különbség, hogy Hayden szerepe az én történetemben nekem jutott.
https://play.google.com/store/books/details?id=YGhIBQAAQBAJ

Előzmények

Sok jó, sok rossz, sok érdekes. Nem sorolom, nem releváns. Holott mégis. Ő általuk lettem azzá, aki.

Bármi is történt, felálltam és mentem tovább. Bíztam. De az utolsó mindent összetört. Pár dolgot nagyon jól megtanultam mellette:

- Sohase bízz meg férfiban.
- Ne mutasd ki az érzelmeidet, mert mint a vérszagtól a ragadozók, beindulnak. De még inkább:
- Ne érezz. Nem engedhetsz meg magadnak érzelmeket, mert az meggyöngít és függővé tesz.
- Sohase dönts érzelmi alapon, ha férfi-nő viszonyról van szó. Csakis értelmi, logikai szempontok alapján, hidegvérrel, alaposan átgondolva.
- Ragaszkodj az önállóságodhoz, Te magad vagy a legfontosabb.
- Légy őszinte - de csak módjával. Nem szabad kiszolgáltatni magad.

Ezek után egy hidegvérű pszichopatának tűnhetek. Nem. Csak belefáradtam, megelégeltem, megkeményedtem. Rövid az élet, luxus mindig mást helyezni magunk elé, és behódolni. Mindig ki fogják ezt használni.

Valaha voltam, tudtam önfeledten boldog lenni, akkor ugyanis még nem voltam tisztában ennek következményeivel.

Na az az idő elmúlt. Próbálkozások jöttek, mentek. Egy hosszas, lagymatag időszak után jött Férj. Megnyerő külső, elmeháborodottság teljes hiánya, jó szürkeállomány, viszonylag biztos háttér egy erősödő középvállalkozással (bár ma már egyik szektor sem biztos igazán). Részemről a hozomány ugyanezen elemekből áll. És 18 kabátból, valamint kb. 30 pár cipőből. Hiszen nő vagyok. Ízig-vérig. :)

Szóval körülbelül azonos tőkével mentünk bele a kapcsolatba, nem kell féltenem túlzottan a családomat, nem kell (olyan szintű) kizsákmányolástól tartanom, mint korábban. Továbbá ezek megfelelő alapanyagok egy gyümölcsöző fúzióhoz, majd 1-2 utódhoz, akik tovább viszik ezt.

Zavar a képben

Felborult minden. Szív és elme hadban állnak. Pedig minden szépen el volt rendezve. Kissé ódon módon, mint nagyanyáink idejében, mikor nem a szív volt az első. Az ész választott. Én választottam. Hideg fejjel, logikusan. Férj nem. Ő szívvel, szívből. Az én döntésem miértjeit senki nem ismeri. Sem Ő, sem család, sem az anyám, sem a barátnőim. Színjáték. Nehéz, kompromisszumokkal teli történet, mely egyébként játszi könnyedséggel ment. Eddig.