Feladtam.

Nem bánom, ésszerű döntés volt. 195 km-t tekertem le 3 nap alatt, minimális felkészüléssel. Az első nap a maga 40km-ével könnyű kis bemelegítés volt. A 2. nap 68 km-éből 40-en szakadt az eső, bőrig áztunk. A 3. nap 87 km-e elfogadható klímával, de javarészt kőkemény hegymenet volt. Erős ízületi és izomfájdalmaim miatt 7km-rel a cél előtt majdnem feladtam, de mentőövként bedobtam a flectoromat, így be tudtam fejezni.

A terv a Balaton körbetekerése volt siófoki indulással Veszprémig, onnan a Velencei-tavat körbe, majd vissza Siófokra. Összesen kb 330 km. Veszprémnél kiszálltam. De ez így is nagy teljesítmény volt a királylánytól, aki össze van nőve a kocsijával, körömreszelőjével és magassarkúival.

Bizonyítottam.
Mindazoknak, akik nem hittek, bíztak bennem. De még inkább önmagamnak. Hogy még mindig képes vagyok alkalmazkodni másokhoz, a helyzethez, a környezethez. Hogy még mindig/ újra önmagam vagyok. Az a lány, aki szüntelen mosolyog, a kemény helyzetekben is csak konokul menetel tovább. Aki kitart, küzd az utolsó csepp erejéig.

Köszönöm!
Legelőször túra társamnak, hogy nem utasította el csatlakozási kérelmemet. Hogy lelkesített, noszogatott, bíztatott az utolsó percig, hogy bízott bennem. Köszönöm a jó beszélgetéseket, viccelődéseket, és a veszprémi záróbulit. :)
'A' barátnőmnek-sporttársamnak, hogy támogatott. Segített a technikai, fizikai és lelki felkészülésben.
'Zs' barátnőmnek, hogy aprócska pesszimizmusával még inkább arra sarkallt, hogy belevágjak ebbe a túrába. Hogy vele kezdhettem meg Siófokon egy éjféli borozással.
Anyukámnak a finom pálinkát és szalonnát, Apukámnak a jó tanácsokat és szponzorálást.
Köszönöm mindenkinek, aki csak egy percig is gondolt rám, küldött pár szép gondolatot, energiát, mondott néhány jó szót.