Aki azt mondja, nőnek lenni jó, hazudik. Nőnek lenni rossz (legalábbis nem jobb, mint férfinak lenni), a menzesz az ördögtől való, aki pedig a betétet reklámozza mindenek felett, az elmeháborodott.
Én nagyjából a 3. menstruációm óta tamponos csaj vagyok, és a klimaxot várom, mert elég gyorsan megtapasztaltam, hogy a betét undorító dolog:
- látszik a ruhán keresztül a vonala, ergo csak az nem tudja, hogy éppen elvérzel, aki aznap még nem látott. Jó, én amúgy is gyűlölöm, ha látszik a bugyi vonala. A hideg kiráz tőle.
- Büdös, mint a fene. Ha bemész egy irodába, azonnal kiszagolod, hogy ott valaki éppen egy méretes betéten ücsörög. Jó, lehet, hogy te nem, de én érzem. Gyomorforgatóan büdös, hiába ámítják a picsákat kamilla meg konyakmeggyesbodzaszörp illatú ódúrkontrollos rendszerrel.... Attól csak a betét lesz konyakmeggyesbodzaszörp illatú. A vér attól még vér szagú marad. Azt pedig továbbra is csak disznóvágáson szeretem, főleg, ha dinsztelt hagyma illatával keveredik. És borssal. Sok fehérborssal.
- Műanyag. A műanyag szigetel, alatta berohad a bőr. Fujj. No meg ha szellentesz egyet betétben, nyugodj meg, fél óra múlva újra meg fog csapni a tegnapi töltöttkáposzta emléke.
- Ragad. Többnyire mindenhez, de a bugyihoz csak ritkán. Megtörtént eset (nem, nem az unokatesóm barátnőjével, hanem természetesen velem), hogy egy szép nyári, fehér trikós napon mellen csapta magát a hölgy egy kicsit. Egy kellően szaftos, ciklusvégi használt tisztasági betéttel. Mvel az nem a bugyihoz tapad, hogy onnan könnyen lefejthesd, hanem azt körülölelve önmagához. Kisolló általában nincs a mosdókban, úgyhogy rángatod, majdcsak elengedi.
Vagy ragad csak úgy önmagához kicsomagoláskor. Egyik szárny a másikhoz olyannyira, hogy dobhatod is ki, még mielőtt a bugyidat becéloztad volna vele.
Fujj, fujj, fujj.
Applikátoros tampont minden nőnek!
