Elváltam

Nem, köszönöm, nem kell sajnálni. Én akartam. Azóta jól vagyok, én vagyok, a saját életemet élem, nem mások álmát.

Leléceltem az esküvői fotóssal.

Persze. Ez a legkönnyebb megoldás, másra fogni. Nem pedig tükörbe nézni és elgondolkodni, hogy én vajon mit rontottam el. Posztoljunk inkább 1-2 koelhót, meg helyesírási hibákkal teletűzött okosságot, majd simogassuk meg a fejecskénket, hogy mindent jól csináltunk. És szapuljuk a másikat.

Nem. Ez nem én vagyok. Le lehet rövidíteni ennyire: leléceltem az esküvői fotóssal. De a világ nem fekete és fehér. Ha egy pillanatra félre tudnánk tenni, hogy volt egy esküvő, akkor a történet ennyi: kiléptem egy olyan kapcsolatból, ami párkapcsolat sosem volt, és az első találkozástól a szétköltözésig pontosan 1 évig tartott (hónapok óta napi szintű konfliktusokkal). Egy olyan kapcsolatból, amiben begubóztam, bezárkóztam. Ez nem az én álmom volt. Nem vagyok hajlandó a hátralévő 30-40 évemet egy szürke világban, megkeseredve élni azért, mert elkövettem néhány hibát. Így aztán kiléptem, lezártam, elváltam egy olyan kapcsolatból, ami párkapcsolat a szó semelyik értelmében sem volt.

Az, hogy ebből kiléptem, mindössze annyit jelent, hogy elutasítok egy olyan világot, amit eddig sem kedveltem. Hogy továbbra is az vagyok, aki voltam, aki nem hajlandó megalkuvásokra, naiv, bízik és megy az álmai után. Aki szabad. Aki szeret szeretni, szereti az életet, az igazi kapcsolatokat. Aki tanul a hibáiból. Melyik madárnak vágták le a szárnyait azért, mert néhány szárnycsapása nem sikerült?

Azóta jól vagyok, én vagyok, a saját álmomat élem. Szabad vagyok.

És leléceltem az esküvői fotóssal.

Punks not dead…….

Kávéinvitáció

Xy: - találkozunk valamelyik nap egy kvra?
Én: - egyetlen okot mondj, hogy miért volna rá szükségem
Xy: - te gyökér

No fuckin' way :D